Írországban másképp van felépítve az oktatás rendszer, azaz a gyerekek itt már négy évesen elkezdik a sulit és 2 évet járnak az otthoninak megfelelően azt mondanám, hogy előkészítőbe. Ez alatt a 2 év alatt egy állandó tanár nénijük van, aki rengeteget foglalkozik a gyerekekkel. De nem ám akármilyen tanárok vannak itt...és most elnézést a kivételektől, de otthon nem láttam még tanárt letérdelni, leülni a suli kövezetére egy kislány mellé, csak azért, hogy vigasztalja vagy versikét mondjon neki...jah és teszem hozzá elegáns kisruhában az iskolai nap végén...Nem tett különbséget a gyerekek között...mindegy volt, hogy lengyel, román, kínai, ír, stb. egyformán szeretgette őket. Ehhez a tanárhoz bármiféle problémával fordulhattál a gyerekkel kapcsolatosan, szinte még ő törte magát, hogy hogyan tudna segíteni. Nem csak egy egyszerű tanárról van szó, hanem ízig vérig pedagógusról és meg kell vallanom, hogy eddigi életem során nem sok tanárnak, tanáromnak ítélném ezt a címet.
A kislány ezalatt a 2 év alatt óriásit fejlődött. Én kicsivel több mint két éve vagyok vele és nagyon el voltam borzadva, hogy mennyire le volt maradva a társaihoz képest (amit egyébként a tanár is megjegyzett az első szülői értekezleten). Nem gondolom, hogy agyon kell hajszolni egy kisgyermeket, ha nem a leírtak szerint fejlődik, de ő tényleg nagyon le volt maradva. Az apuka reggeltől vakulásig dolgozott, az "anyja" pedig reggeltől estig itthon volt...hát nem mondok én semmi rosszat inkább...de nem erre számítottam nah.. Egy 3-4 éves gyermek ennél jóval többre képes. Csak hogy pár dolgot említsek, ismer pár alapvető színt, rajzolgat, színezget. Ő semmit...ha ceruza került a kezébe össze vissza firkált. Ha színezni kellett bármit is sírás...a rajzolásról már nem is beszélve...egy pici borsót vagy bármiféle sablont sem tudott lemásolni sem. A higiénéről már nem is beszélve...se fogmosás, se kézmosás...első alkalommal mikor elmentem vele wc-re és mondtam, hogy akkor kezet is kell mosni...tágra nyílt szemekkel közölte, hogy neki az anyukája megmondta, hogy az nem kell. Ezek után meg az én szemem nyílt tágra...jesszusom mi vár még rám...később voltak nem kis meglepetések a fiúk részéről is. Párat említve...a kisebbik elém állt, hogy mondjam meg, hogy miért ilyen fekete az ő köldöke...jaj istenem...hát mit mondjak...annak idején a kórházban a nagyon elhanyagolt nénikéket láttam ilyen állapotban és seb benzinnel kellett lemosnunk egy egy részüket....Nah gondolhatjátok...A nagyobbik fiú pedig állandóan valami krémért nyaggatott, mert a háta, karja tele volt kiütésekkel...kérdeztem én mindent...mosószer, szappan, tusfürdő...persze ugye egy 14-15 éves gyereknél eszembe sem jutott leellenőrizni, hogy hogy fürdik, zuhanyozik és azt milyen rendszereséggel...a kutya itt volt elásva...mint kiderült talán...mondom talán...heti egyszer ha megfürdött. Jöttek a kemény higiéniai intézkedések...ellenőrzések...fogmosás volt?? Minden egyes meghallott wc lehúzás után küldeni vissza mind a hármat, hogy kézmosás...minden este, hogy fürdés...és nem hiszitek el de volt ebből komoly hiszti és lázadás is felém. De azért már megszokták, és most már nem mondom, hogy nem marad el egy egy rohanós és nem szemmel tartott pillanatukban, de a régi időszaknak már vége. Amúgy miután a nagy kamaszt rá tudtam venni, hogy igenis minden este zuhanyozni, hamarosan eltűnt az összes kiütése. Jaj, hát a rossz és még rosszabb tapasztalataimról lenne még mit írni, de kanyarodjunk vissza a kislányhoz. Az első évem vele tanulás szempontjából maga volt a pokol, mindenen sírt, de tényleg...tutira öregedtem vagy 10 évet és közben reméltem, hogy a drága "anyuka" csuklik sűrűn...tudom nem biztos, hogy ennek így értelme volt, de nem a gyereket hibáztattam...egyszerűen ép ésszel felfogni nem tudom, hogy lehet egy gyereket beültetni egész napra a TV elé és Spongybobot meg hasonló meséket nézettetni vele, csak azért hogy egész nap a számítógép előtt enyelegjen a másik két fiú szeme láttára, amíg apuka dolgozik. Hosszú...majd az idő pálcát tör felette...A kislánynak meg kellett tanítanom a színeket, majd egyes alap sablonokat, pár mondókát...cipőt felvesz, levesz. Öltözködni, vetkőzni...Majd nyáron játékosra vettem a figurát és egész nyáron foglalkoztam vele, letöltöttem különböző foglalkoztatókat...nem, nem én kényszerítettem asztalhoz...ő jött és kérte...olyan sikerélménye volt sokszor, hogy egyik lapot követelte a másik után...és kb. a hetedik lapnál közölte, hogy elfáradt a keze. Majd jött a szeptember újfent és az első szülői...a tanár konkrétan el volt ájulva, hogy őszintén mondjam meg mit műveltem a gyerekkel, mert valami hatalmas fejlődésen esett át. Én meg fülig érő mosollyal jöttem haza és dicsértem agyon, meg puszilgattam, hogy ő lett az én/mi kis okosom/okosunk :)
Most pedig a 2 év előkészítő után az iskolai tesztjei alapján jóval előbbre tart társainál, ugyanis még csak augusztusban tölti a hatot, de a teszt alapján a tudása egy 7 és fél éves gyereknek felel meg...Szóval csak megérte az a sok őszülés és öregedés :) Szinte folyamatosan olvas, számolni tud és nem csak tízig-húszig...összead, kivon...sőt már mínuszba is megy neki...tudja, hogy 9-10 az -1, stb. És persze írni is folyamatosan ír és egész szép kis betűi vannak mostmár :)
Szóval a nagy kifakadásom oda akart kilyukadni, hogy a tanárnak is óriási szerepe volt abban, hogy ennyit fejlődött. Év végén pedig nem valami virággal, meg csokival leptük meg, hanem saját kezűleg és saját tervezésileg készült neki két füzet, egy kisebb és egy nagyobb. Méricskélni kellett, majd varrni és ragasztani is, de a végeredmény a lényeg....
Ez lett a kisebbik notesz szerűség...
Ez pedig egy nagyobb füzet...
És hogy mit szólt a tanár néni?? Könnyeivel küszködve köszönte meg a kislánynak :) És a kislányon pedig látszott a boldogság és a büszkeség, hogy igen...ezt az én (új) anyukám csinálta...és ilyet, de még csak hasonlót sem adott senki az ő első kedvenc tanár nénijének.
Én pedig örültem, hogy ilyen szuper pedagógusunk volt és annak pedig még inkább, hogy a kislány milyen boldog volt, hogy az ő ajándéka volt a legkülönlegesebb.
Remélem a jövő évben is ilyen vagy legalábbis hasonló tanárt fogunk ki.
Hihetetlen hogy elrepül 2 év...
Itt pont 4 volt...
Itt pedig már lassan 6.
