vasárnap, február 10, 2013

Valentin napi ötletek és szösszenetek... II.

Az idei évre inkább több apró meglepetést tartogatok...és remélem nem bukok le idő nap előtt.
Természetesen idén sem maradnak ki a gyerekek sem...nekik is inkább apró meglepetéssel készülök. Finom ebéd, vacsi. Egy kis plusz csoki.

Gondoltam, hogy a reggelit vagy a vacsit úgy próbálnám kialakítani, hogy Valentinos legyen.
Például süthetnék toast kenyérben tojást, hogy kiszaggatom a kenyér közepét egy nagy szívvel és találtam olyat, ahol ketchuppal csináltak rá apró szívecskéket. Hát ötletnek ez sem utolsó...és elég egyszerű is. Hiszen nincs szükség semmi egyébre. mint pár szelet toast kenyérre, egy szív alakú kiszúróra, 1 tojásra, kevés olajra, egy serpenyőre, némi sóra, pici ketchupra és egy fogpiszkálóra.
A kenyérszelet közepét kiszúrjuk a szív kiszúróval. Egy serpenyőben olajat melegítünk és a kenyér egyik oldalát finoman megpirítjuk, majd megfordítjuk és a szív alakba beleütünk egy tojást és lefedve a serpenyőt készre sütjük. Picit sózzuk és a ketchuppal szívecskéket mintázhatunk a tányérra a képen látható módon, egyszerűen két kis cseppet fogpiszkáló segítségével szívecske alakra húzva. És voaláá...kész is.

(A kép nem saját...forrás...internet...azt hiszem a "Készítsd el!" blogról származik.)

Aztán ott van a virsliből szív és abban kisütni a tojást variációja. Ami szintén jópofa ötlet. És ehhez sem kell különösebben sok minden. Szükséges hozzá egy virsli, egy tojás, némi só, két db. fogpiszkáló, kevés olaj és egy serpenyő.
A virslit hosszába ketté vágjuk és az alsó végét fogpiszkálóval összetűzzük, majd a két felsőt alulra húzva szív alakot formázunk belőle és ezt a két végét is összetűzzük. Az így kapott szív virslit egy serpenyőben melegített olajban kicsit megsütjük, majd megfordítva beleütjük a tojást és szintén lefedve készre sütjük. Ha esetleg a fehérje mellé folyna, azt levágjuk, kissé sózzuk és kész is. Íme:

 (A kép nem saját, ez is a "Készítsd el!" blogról származik.)

Aztán ami még nagyon izgatja a fantáziámat, a már millió helyen megtalálható szív alakú tojás készítése. Ez talán igényel némi kis kézügyességet...de ez is nagyszerű ötlet, jól mutathat egy sima szendvicsen és akár már előző este is el lehet készíteni és jól eldugni a hűtőben és másnap reggel a kész szendvicsre felszelni.
Ehhez szükség van egy erősebb kartonra, esetleg egy tejes dobozra, amiből egy képeslapnyi darabot kivágunk, ezt ketté hajtjuk félbe, hosszában. A kívánt mennyiségű tojásokat keményre főzzük, megpucoljuk még melegen és a félbehajtott lapunkra helyezzük. A közepére tehetünk evőpálcikát, esetleg egy vékonyabb fakanál nyelét, vagy egy sima lemosott ceruza is megteszi. A pálcánkat pedig két erőseb befőttes gumival erősen összefogjuk a tejes dobozos kartonnal. Várjunk vele legalább tíz percet (én tuti megkétszerezem az időt...biztos ami biztos alapon...), majd távolítsuk el a gumit és a karton lapot. A kész tojást ketté vágva szív formát kapunk. Szerintem egyszerűbb elkészíteni, mint leírni...

(A kép nem saját, az interneten már biztos mindenki találkozott vele...Itt láthatóak egymás után a lépések.).

Illetve találtam még egy apró jópofa dolgot...ehhez csak a virsli két kis vége kell, fogpiszkáló, egy kevés sajt. A megfőtt virslinek a végét átlósan levágom, úgy hogy passzoljanak majd és szívecskét alakítok ki belőle, amit egy fogpiszkálóval összefogok. A fogpiszkáló két kis végére pedig a nyíl elejét és hátulját rögzítem. Ez is végtelenül egyszerű, apró kis ötlet.

(A kép nem saját, forrás...internet).

Az ebédünk nem hiszem, hogy olyan különleges lenne...esetleg annyiban, hogy nem egy megszokott fogás lesz. Azonkívül készül majd képviselő fánk, mert az kihagyhatatlan és marcipános linzerszívek. A külön tortán még gondolkodom...nem ártana ezeket a tasakos krémporokat felhasználnom végre...nem rémüldözni...hajt a kíváncsiság...

Illetve ezt a szép verset fogom a mostani lapba írni...ami elég jellemző ránk nézve...

Kedvesemnek Valentin Napra 

Hosszú utat tettem meg életem során,
Mire Rád találtam tavaszi éjszakán.
Lelkemet szomorú gondok nyomasztották,
Szívembe a gyilkos tőrt belemártották.

Akkor tűntél fel életem borús egén,
Napfényt villantottál szomorú nap végén.
Lelkembe visszatért újra a boldogság, 
Feltárult előttem a csodaszép világ.

Nem hozott a szél, mint ősszel falevelet,
Álmomban sem sodort hozzád a képzelet.
Mégis úgy éreztem mindig csak Rád vártam,
Életem alkonyán végre Rád találtam.

Nem leszek már többé szerelem vándora,
Te vagy az életem egyetlen mámora.
Szerelmed bearanyozza éjszakámat,
Nappal sem hagyja el bánatos szó számat.

Ketten várjuk az új Valentin napot,
Második, mit az élet nekünk megadott.
Már (lassan) két éve élek veled szerelemben,
Szép szerelmes szavak jutnak az eszembe.

(Mészáros Lajos)



Minden kedves olvasómnak Boldog Valentin Napot kívánok!
A Valentin nem csak a szerelmeseké...

Valentin napi ötletek és szösszenetek...I.

Nos természetesen Én sem vagyok olyan őrült rajongója a Valentin napnak, nem is szoktunk valami túl drága vackokat venni egymásnak és szerintem soha nem is fogunk. Igaz még csak a második közös Valentin...pedig valahogy sokkal többnek tűnik az együtt töltött idő...
A mostani Valentin sem lesz másképp, mint a tavalyi. Tavaly Én a gyerekeket sem hagytam ki. Készítettem nekik házi hamburgert és még a cipót is én sütöttem hozzá...mit dugdostam, hogy nehogy meglássák...Mindegyik gyereknek vettem pár apróságot. Közösen vacsiztunk egy jót, utána pedig hol én, hol pedig a Párom leste, hogy mikor tudunk kicsit meglógni, hogy előkészítsük az egymásnak szánt apró meglepetést.
Akárhogy is nézem se nem szeretem, se nem utálom a Valentint. Inkább kicsit sajnálom, hogy már ezt is az úgymond üzlet vezérli, mint a Karácsonyt és a Húsvétot is. Tudjátok, amikor éppen, hogy vége a Karácsonynak...alig, hogy elpakolgatták a nagy multik a polcokról a szaloncukrokat és üveggömböket, már a Húsvéti nyuszicsokik és tojások kint vannak...itt legalábbis így van...szörnyű, hogy ezt egyáltalán megengedik...és mivel a kisebbek sem akarnak lemaradni, így szinte az összes bevásárló központ követi őket...Ugyanezt csinálják a Valentinnal is...sajnos. Pedig szerintem inkább apró jónak kellene felfogni, tudni, hogy van és csendesen "megünnepelni" és tényleg csak így idézőjelben.
Idén is tervezek apróságokat, mind a gyerekeknek, mind a Páromnak. De előbb a tavalyi, igen elcsépelt ötletek következnek, de annál értékesebbek.

Tavaly a Páromnak készült egy kispárna...egyrészt megunva, hogy néha az enyémnek kelt lába, pedig az tabu...részben pedig adott volt a helyzet. Így készítettem neki egy több szempontból is különleges kispárnát, amit azóta sem tud elereszteni, sőt van hogy a nagyot túrja félre és azzal alszik, vagy a nagy marad és úgy öleli magához, mint egy gyermek a legkedvesebb alvós mackóját...én pedig akárhányszor látom csak mosolygok rajta és örül a szívem, hogy én alkottam.
A párna egyrészt különleges attól, hogy a kislánya régi oldalvédője szolgálta az alapot. Azt hajtottam meg úgy és vágtam méretre, hogy kiadjon egy csinos kis párnát. A végeit körbe összevarrtam kézzel. Majd megterveztem a borítását, ami fekete bársonyos anyagból készült és arra piros filcből a feliratot. A borítást is saját kezűleg varrtam és a kész párnára totál körbe gombostűzve a feliratot is kézzel varrtam fel. Úgyhogy a másik szempontból pont azért különleges, mert nem egy tömeg termék és én saját kezűleg készítettem és terveztem.
Talán más is inspirációt kap.

 Ez lett a végeredmény.

Az egymásnak szánt apróságok pedig már az elcsépeltnek hangzó virág az ágyon formáció volt. Én tőle kaptam több szál rózsát és egy szép lapot, amit az ágyunkon helyezett el. Nekem igen is jól esett...mert akkor is készült és gondolt rám...és ez nekem bőven elég volt. Íme:


Aztán pedig én is a virágos szívecskés változatnál maradtam, igaz én megspékeltem a mécsesből kirakott szívecskével is....Jól van na...az volt az első Valentinunk.



 A gyerekeknek pedig volt a meglepi vacsi, amire abszolút nem is számítottak. Volt ugye házi hamburger, saját cipóval és saját húspogácsával. Még az uborkát is kiszaggattam szívecskésre...szerintem jópofa volt. Aztán mind a 3 gyereknek elhelyeztem egy-egy apróságot a tányérján. A kislány akkor látott meg előtte valami Minnie mouse-os pólót...imádja nah...ahhoz én még vettem neki egy kis ruhát...igazi kiscsaj nah...apró kis csokikat. A kisebbik fiú is csokikat kapott, illetve akkor volt nála nagy felfedezett a rotling ceruza...hihetetlen mi...és azt kapott a kis balkezes...A nagynak pedig egyben névnapja is, így kedvenc sütije is volt (képviselő fánk) és ő is kapott csokikat, annyival többet, hogy van az a karamelldarabkás csoki amit imád...azzal még megspékeltem és kapott egy képeslapot. (Itt amúgy valami hihetetlen képeslap őrület uralkodik...mindenre lapot vesznek és küldenek egymásnak...komolyan.). Ami azóta is meg van neki és az íróasztala fölött tartja. 
Képek a vacsiról:


Ezzel a megterített asztallal vártam a gyerekeket.


Az uborka kreációm...szerintem aranyos.

Mindezek mellett volt még gesztenyés szívtortánk is. 


Jövök még az idei terveimmel is.

Finom levesek mellé...finom sósak...

A tartalmas levesek mellé, mint például a bableves, vagy a lencse leves, gulyás leves, frankfurti leves, stb. nem mindig plusz fogást készítek. Általában inkább valami finom sósat, pogit, kiflit, pizzát vagy bármi sós rágcsát.
Ezt a receptet Limara Pékségén találtam. (limarapeksege.blogspot.ie)
Nála fantasztikusabbnál fantasztikusabb keltek és nem keltek és kenyerek és kiflik és bagettek és ...szóval érdemes figyelni és nem utolsó sorban tanulni tőle.
Én is így tettem...megláttam és tudtam, hogy nekem ezt (is) meg kell csinálnom. Így készült a sajtos kelt szív, amit mi már több leves után is második fogásként fogyasztottunk. Mit mondhatnék még mást róla...isteni finom.

Nem utolsó sorban ötletnek sem rossz a közelgő Valentin-napra és akár sósan, akár édesen is meglephetjük szeretteinket.

Sajtos Kelt Szívek 

Hozzávalók

- 60 dkg liszt
- 2 teáskanál só
- 0,5 dl olaj
- 1 tojás
- 100 g natúr joghurt
- kb. 3 dl tej
- 1 teáskanál cukor
- 3 dkg friss élesztő
- 1 plusz tojás a lekenéshez 

A töltelékhez:  

- 10 dkg puha vaj
- 1 mokkáskanál só (én ezt inkább elhagytam, mert maga a vaj sós volt)
- kb. 15-20 dkg reszelt sajt (én cheddart használtam)
- 1 tojás

Elkészítése: 
A tészta hozzávalóiból kelt tésztát dagasztottam és hagytam a duplájára kelni. ( Egy nagy tálba lemértem a lisztet, majd a tejet meglangyosítottam és elkevertem benne a cukrot. Ehhez hozzámorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni, kb. 10 perc. Majd az élesztős tejet a liszthez öntöm és hozzáadom a többi hozzávalót, a sót, az olajat, a tojást, a joghurtot és kidagasztom a tésztát. Egy kevés lisztet ha kell, még adok hozzá, majd egy cipót formálok belőle és enyhén megszórom liszttel, majd megkeresztelem...igen ezt is...és letakarom egy tiszta konyharuhával, hagyom kelni).
Ezalatt elkészítem a tölteléket: A vajhoz hozzákeverem a sót (én ugye kihagytam), majd a reszelt sajtot. Jól elkeverem és hozzáadom a tojást, ezzel is simára keverem. Majd a felhasználásig hűvös helyre teszem, de ne a hűtőbe.
A tészta ha megkelt, akkor lisztezett deszkára borítottam és 12 db egyenlő részre vágtam, a darabokat gömbölyítettem. Limara tanácsára hagytam pár percet pihenni őket. (Ezalatt az idő alatt is simán ki lehet keverni a tölteléket). A tésztákat egyesével téglalap alakúra nyújtottam, megkentem a töltelékkel és feltekertem mint a bejglit. Majd középen ketté szeltem, csaknem a végéig. A két keletkező szarvacskát befelé feltekertem.
Sütőpapíros tepsire tettem, kicsit újra kelesztettem (15-20 perc) addig előmelegítettem a sütőt 180 fokra.
A megkelt szíveket a felvert tojással lekentem és 18-20 perc alatt pirosra sütöttem.
Nekünk másnapra is maradt...és még akkor is finom puha.


Tehát a feltekert és ketté vágott tekercs.

A feltekercselés után.

 Már a tepsiben.

 Sütés után pedig ilyen csodálatosak lettek.

Ezt pedig az én eleinte nem nagyon szívlelt okos telefonommal készítettem.
A drága Nagymama süteményes könyvébe is simán elmenne. 

Én nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki :)

Krémlevesek világa

Nos igen...sikerült nekünk is felfedezni, hogy ezek a levesek is igenis finomak és tartalmasak. Én szinte állandóan keresek, kutatok...vadászok valami újra, akár leves vagy főétel, esetleg süteményről van szó.
A krémlevesekben az a jó, hogy egyszerűek és valahogy mindenki kicsit másképp készíti.
Én is elkészítettem a mi verziónkat, mert sajnos szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy bár rengeteg blog van...és köztük olyan is, aki gondolom csak 1-2 személyre főzöget....nincs is ezzel semmi gond...csak hát nekem ez az egy személyre, esetleg 2 személyre való főzés sosem ment...de komolyan. Már a kollégiumban is (nem is egyszer) szívesen osztottam meg a csajokkal a főztömet, már amikor főztem...ha pedig nem voltak ott...több napra meg volt oldva az élelmezésem :)
Szóval a kedves olvasó nem nagyon talál nálam ilyen 1-2 személyes adagokat, hiszen a családom is 5 személyes, megszoktam már a "nagyban" főzést.

Krémleves...nem is gondoltam volna, hogy a gyerekek ezt is meg fogják enni...és láss csodát, nemhogy megették, de ízlett nekik. Örülök, mert végre szinte mindent megesznek és ez nem kis munkámba került.
(Talán majd egyszer ezekről a ködös dolgokról is lerántom a leplet...)
A lényeg, hogy több krémlevest is kipróbáltam mostanában, a gyerekeknek és a Páromnak is ízlett mindegyik...még ha nekem nem is...Minden esetre nem fogom abbahagyni a krémlevesek kipróbálgatását.
Elsőnek egy tényleg egyszerű és talán nem is valami túl drága levessel indítanék...naná, hogy fokhagymakrémlevest készítettem. Amúgy is valami hagyma imádó család vagyunk...én pici korom óta...a kisebbik fiú az elmúlt 1-2 évben lett hagyma "fan"...gondolom látta tőlem :) A kicsi lány pedig az elmúlt pár hónapban...ami úgy kezdődött, hogy én valami másodikhoz ehettem hagymát (kérdezte is, hogy ehhez miért eszek hagymát? Én mondtam, hogy nem tudom...meg kívántam.), de nem tudtam megenni egy egész fejet így hát ott hagytam az asztalon, hogy nem baj, majd a kisebbik fiúnak jó lesz. Feljöttem átöltözni vagy nem is tudom...a kicsi lány pedig éppen a másodiknak állt neki...mire leértem eltűnt a másodikja is és a fél megmaradt hagyma is...én meg csak lestem, hogy nem szokott ő ilyen gyorsan enni...turpisságot sejtettem...rákérdeztem...majd halál nyugalommal megmagyarázta a hagyma eltűnését..."Hát én is megkívántam". :) Azóta a felszelt hagymák belsejéből a kisebb darabokat csak úgy vadássza...és amihez én vagy a kisebbik fiú hagymát eszik, tutira neki is kell...az újhagymáért meg egyenesen odavan :)
Úgyhogy tervben is van valami francia hagymaleves vagy valami jó kis krémleves...Mindebből kiindulva minden fokhagymás dolog is jöhet...

Fokhagymakrémleves pirítóssal

Hozzávalók:

- 1 egész fejnyi fokhagyma (jó nagy)
- 4 közepes burgonya
- 2 l húsleves alaplé, vagy 3 db leveskocka (csirke vagy zöldség)
- 2 dl főzőtejszín
- 1-2 ek. liszt
- só, őrölt szerecsendió, fehér bors és frissen tekert színes bors
- olaj

Elkészítése
A fokhagymákat megpucolom. Egy nagyobb lábosba kevés olajat öntök és erre darabolom a fokhagymákat. Kicsit megpirítom, majd ráteszem az 1-2 ek. lisztet és még azzal is pirítom, vigyázva, hogy a fokhagymák ne égjenek meg, mert keserűek lesznek. Majd a húsleves alaplével felöntöm, ha az nincs, akkor sima vízzel, amihez 3 db leveskockát teszek. A burgonyát meghámozom és kockákra vágva a leveshez adom. Fűszerezem, sózom, fehérborsot és 1-2 csipetnyi szerecsendiót adok hozzá, illetve pár tekerésnyi színes borsot. Az egészet készre főzöm, majd összeturmixolom (nekem csak botmixerem van, így azzal csináltam adagonként turmixoltam, majd egy szűrőn át öntöttem egy tiszta lábosba). Ehhez adtam a főzőtejszínt úgy, hogy egy kevés levessel elkeverve a tejszínt (hőkiegyenlítés) a leveshez öntöttem és éppen hogy csak felforraltam.
A végén én pár szelet "toast" kenyeret pirítottam és apró kockára vágva a leveshez adtam. 

A kép a jellemző Ír időjárás közepette...hogy én mennyire igyekeztem... áhh..

Lencse leves

Mint már említettem, nálunk levesnek mindig kell lennie. Olyan nincs, hogy nincs leves...akkor az már nem is ebéd.
Azt nem mondanám, hogy mindenféle levest megeszünk, inkább azt mondanám, hogy sokfélét.
A lencsét inkább megeszik a gyerekek levesnek mintsem főzeléknek, így kénytelen voltam (nem mintha nehezemre esett volna) saját ízvilágomnak megfelelően kialakítani egy finom és tartalmas levest. Bátran mondhatom, hogy jól sikerült (bár a fotó nem ezt igazolja...majd megpróbálok egy normálisabbat is készíteni róla).
A lencse leves mellé inkább valami sós sütit, pogácsát, vagy pizzát esetleg valami más sós rágcsát készítek.

Lencse leves, ahogy Én készítem

Hozzávalók:

- 35 dkg száraz lencse
- 1 hagyma
- 1-2 zeller zöld
- 4-5 sárgarépa
- 4-5 petrezselyem gyökér
- 5-6 babér levél
- 3 gerezd fokhagyma
- 3-4 db szegfűszeg közepe, vagy őrölt szegfűszeg
- 2 közepes burgonya
- 1 nagy doboz tejföl
- esetleg füstölt kocka 
 - 2-3 ek. liszt
- olaj
 
Elkészítése: 
Egy nagy lábosban odateszem főni a vizet. Megtisztítom a hagymát és keresztbe bevágom, de nem teljesen, mehet a vízbe. A fokhagymákat szintén megtisztítom és belereszelem a vízbe. A lencsét beáztatom amíg a zöldségeket megtisztítom. A répát, petrezselyem gyökeret és a burgonyát megpucolom. A répát és petrezselymet karikázom, a burgonyát kockázom (felhasználásig hideg vízbe teszem, hogy ne színeződjön el). A zöldséget a vízhez adom. Fűszerezem, só, bors, ételízesítő, esetleg füstölt kocka és babér levél. Mehet bele a megmosott zeller zöld is. A szegfűszegek közepét amennyire csak tudom egy mozsárban péppé zúzom és a meleg leves levéből adok hozzá pár evőkanálnyit. Hagyom állni, majd egy szűrőn át visszaöntöm a leveshez, vagy ha van őrölt szegfűszegem, akkor abból teszek bele egy kicsit, pár csipetnyit. Ha minden jó félpuhára főtt, akkor hozzáadom a kockára vágott burgonyát is és készre főzöm.
A végén gyenge rántást készítek. 2-3 evőkanálnyi lisztből halvány rántást készítek, hideg vízzel felengedem és a rántáshoz keverem a nagy doboz tejfölt. Az egészet jó simára kikeverem és a fövő leveshez adom, felfőzöm és már le is kapcsolom. Kész is.
Ízlés szerint lehet még hozzá fokhagyma sót, vagy tejfölt adni.
Finom, tartalmas, a szegfűszeg plusz ízt ad neki...hmm...Kóstoljátok meg.


A kép nem a legszuperebb, sajnos nem nagyon tükrözi a leves finomságát...ez van...majd legközelebb megpróbálok normális fotót készíteni.