hétfő, június 03, 2013

Uncsi gyerekszobák...na ne már... :)

Igen, igen. Hiába költöztünk 2 szintes lakásba, ami ráadásul tető teres is. A szobák ennek megfelelően nem nagyon bútorozhatóak vagy alakíthatóak. Nos a gyerekek nem is voltak elragadtatva, hogy na ne már...ez lesz az ő szobájuk? A nagy tiltakozott, hogy neki külön szoba kell, mert hát ő már 15 és milyen ciki az ha a 12 éves öccsével kell osztozkodnia. A pici lány meg amúgy is ebben az időben szokott illetve szoktattuk át a külön szobában, külön ágyban való alvásra. (Kérem ezt még az "eredeti" anyuka tartotta jónak, hogy egy 3 és fél éves gyermek állandóan a szüleivel aludjon). És természetesen egyedül nem tehettem be egy nagyobb szobába az éppen 4 éves kislányt. Persze a kisebbik fiú ki volt akadva, hogy akkor most neki kell majd egy szobában lennie a kislánnyal??? Hát igen...ugyanis nem sok testvéri szeretet mutatkozott abban az időben. A pici lányt 5 percre nem lehetett a kisebbik fiú közelében hagyni, ugyanis tuti sírás lett a vége. A szekálások állandóak voltak és voltak néha durvább esetek is. Úgyhogy fel volt adva a lecke...mint "újdonsült" anyuka, megpróbáltam minél több problémát orvosolni egyszerre. Mikor apukának előadtam, hogy én így gondoltam...voltak aggályok, nem is kevés. Közösen megbeszélve itt-ott még variálva megszületett a végeredmény.
A nagy fiú kapta a lenti szobát és fürdőt. A két kisebbik pedig a mellettünk lévő szobát kapta szintén saját fürdővel. Tető térinek tető téri, mint már említettem, de igyekeztem valahogy "megfelezni" és mindkét fél számára lakájosabbá tenni.
Mint ahogy azt a képek is mutatják, egész jól sikerült. Külön büszke voltam magamra és apukára is, hogy sikerült megvalósítani. Ugyanis a pici lány nem nyafizott, nem hisztizett, hogy ő most külön kell aludjon Daddy-től (Apától). A kisebbik fiúnak és a pici lánynak a viszonya rohamosan javult. Voltak súrlódások, de hamarabb megtalálták a közös hangot mint azt reméltük volna.
Azóta is még csiszolódik egy egy pontja a szobának. A fotókon ez nem látszik, de azóta a kisebbik fiú polcokat kapott, ahova a remek legó szörnyei vannak kiállítva és a különböző technika órán alkotott dolgai. A pici lány része tele van az elsős kis évében készített rajzaival, kitüntetéseivel és festéseivel.
Kérdem én mi ez ha nem "csúcs szuper kecó" :) És hogy, hogy sikerült a megvalósítás...

A fiúk nagy foci rajongók. Egyszerű volt az ő szobájukat megcsinálni. Vettünk nekik a saját csapatukkal fémjelzett ágyneműt, majd az ágyuk fölé került egy-egy nagy zászló kifeszítve (még szerencse, hogy a gipsz kartonba könnyen bekalapálható a gombostű, mint szög). Azóta bővült törölközővel és egyéb apróbb dolgokkal is :)
Íme:

Ez a nagy fiú szobájának egy részlete...

 
A kisebbik fiú szoba részlete...a polcok nélkül...


Az említett ágyneműs részlet...

A kislánynak nagy dolgot kellett beígérnem, hogy ne legyen sírás-rívás. Így az ő szobácskája felét totális "Princess" szobává alakítottam. A faltól kezdve az ágyneműig minden igazi kislányos lett...


Saját kezűleg varrtam meg az egész függönyt és voltam is nagy bajba, hogy okés...és hova teszem??


Nos, ráügyeskedtük apával az oldal-falra. Hát nem volt egy gyerekjáték...de azóta is fent van és a kislány imádja :) És azt hiszem ez a lényeg...


Ezt látja mikor fekszik :) Ez a kedvence :) És ezért apának jár külön dicséret, mert ezekre a falra tehető nagy hercegnőket ő találta és vette meg :) 


Itt pedig a negyedik életévét betöltött, kissé megszeppent és csodálkozó kislány, mikor meglátta, hogy mit is alkottunk mi neki :)

A háborgások elkerülése végett, senki ne higgye azt, hogy ez mekkora anyagiakba került. Ugyanis semmivel sem volt több, mint egy sima szoba. A falon lévő matricákat olcsón vettük. A virágokat pedig saját kezűleg varrtam (azok már fent vannak a blogon), mint ahogy a függönyt is. Szóval apró dolgokból is lehet óriási örömet szerezni a gyerekeknek :)
Nagyon nagyon sokáig kaptuk az öleléseket és ragyogó mosolyokat a szobájukért...és a végén mindenki meg volt elégedve és boldog volt :) Ez volt a lényeg, így a nem kis leckét igencsak jelesen zártam/zártuk apával :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése