Tudjátok elég sokat szünetelt a blog. Egyszerű a magyarázat. Újra fősuli, két gyermek, rengeteg program és a mindenkinek megfelelni akarás. Egyszerű volt elbújni a net mögé...igen, tudom, borzalmas vagyok.
A fősuli jó ötletnek tűnt, jobb mint itthon dekkolni és siratni a "fehér köpenyt". Megszenvedtem vele, nem is kicsit. Nem kimondottan a nyelv végett, és nem is a tanulni való sokasága végett, hanem az emberek miatt. Hihetetlen, hogy a cukrász-szakács szakma ennyire "fojtsuk meg egymást egy mokkáskanál vízben", mert valaki merész, vagy mert nem követi a trendet, kreatív esetleg vega. Ennyi és ilyen mértékű irigységgel nem sokszor találkoztam mint itt. Pedig én még csak nem is egy hűű de nagyon nagy valaki vagyok és még profinak sem mondanám magam. Én egyszerűen szeretem ezt csinálni, szeretem a sütemények illatát, szeretem azt hallani a gyerkőcöktől, hogy már nem tudják a kedvenc listájukon mi is az első, és szeretem ha szeretik és finomnak tartják az ételeket, sütiket és minden egyebet amit elkészítek.
Összegzést ígértem. Szóval túl vagyok a fősulin. Nagy meglepetésemre mindenből kitűnő lettem, számomra ez azért nagy szó, mert angolul végig csinálni, hát izé...nem egyszerű. Most szeptemberben pedig irány a következő szint, ez már "LEVEL 6". Hurrá :) Igen, ezt is tudom...kész őrült vagyok, hogy folytatom...
Volt verseny is, ahol 4 kategóriában neveztem. (Említettem már, hogy megzakkantam?) Nos, igen 4 kategória...Torta (Novelty Cake)-témája a szerelem, szeretet. Aztán francia Gateaux torta, kézzel készített bonbon, és cupcake. Konkrétan csak a nagy tortámmal 36 órát dolgoztam szinte leállás, alvás és alig evés nélkül. Egyedül én voltam ennyire elvetemült a suliból, aki ennyire jelentkezett. Bár így utólag nem bánom, de remélem, hogy jövőre nem őrülök meg :) Szóval mind a 4-ben nyertem valamit, és ez nem kis szó, illetve elismerés nekem, aki otthonról és a sütik iránt érzett szenvedélyéből építkezett. Szóval nyertem 3 medált és egy oklevelet. Okleveles lett a francia tortám. Bronz érmesek lettek a bonbon-ok és a cupcake-ek. És a nagy tortám pedig ezüst érmes lett. El sem hiszem, még most is könny csillan a szemembe, ha megpillantom a polcomon az érmemet :)
Aztán lehetőség volt hazamenni, ugyanis az itteni fősulinak minden szakáról 15-17 tanulót elvisznek "csere-diák programra". Nah ez nem valami kirándulgatós rész, kemény meló...mármint nekik, akik nem ismerik a magyar mentalitást és morált. Szóval megpályáztam, mert híres, neves cukrászdában, konyhán lehetett 3 hétig gyakorlatozni. És bekerültem a csapatba, igaz kaptam hideget-meleget, ami azóta is bánt, de ez van. Ott voltam és megcsináltam. Én így kerültem a Budapesten lévő Béke Blue Radisson Zsolnay Kávéház cukrászdájába, gyakorlatra. Igaz, hogy nem sok mindent csinálhattunk, de én már azt élveztem, hogy ott lehetek, és zseniálisan jó cukrászokat nézhetek munka közben. Természetesen kóstolhattunk is. Nem is keveset. Istenem....hmmm...Itt megnézhetitek milyen remekműveket láthattam és tanulhattam. Illetve kitől, kiktől :) Innen is KÖSZÖNÖM!
https://www.youtube.com/watch?v=rNE-HK0kUM8
Lépjünk is tovább. Majd jött az itteni magyar gyerek nap. Ami azért mérföld kő az életemben, mert nem mindennapi a dolog ahogy én odakerültem. Eddig tartózkodtam hasonló dolgoktól, egyszerűen igyekeztem kivédeni, elkerülni azt a jó fajta magyar mentalitást (bocsi, vannak azért kivételek). Most viszont egy kislányt igyekeztem támogatni, aki beteg. Így sütiket ajánlottam fel és két zsúr tortácskát. Siker volt, minden elfogyott :) És támogatni is tudtam a kislányt és a szüleit :)
A felajánlott torták.
Azóta szintén eltelt egy kis idő, és most újabb nagy dolog. Lesznek Magyar Kulturális Napok, itt Dublinban. A rendezők torta és sütemény versenyt is szerveznek, szerveztek, ahova meghívtak és egyben felkértek zsűrinek. Ezt én azóta is nagy, sőt óriási megtiszteltetésnek érzek. Innen is köszönöm Nekik. (Ha lezajlott, ígérem, hogy beszámolok róla :) ).
Hosszú volt a nyár. Mikor májusban vége lett a sulinak meg voltam rémülve, hogy mi lesz velem. Hát, kicsit elhamarkodtam a rémüldözést....rengeteg rendelésem volt, aminek több okból is örülök. Egyrészt, mert ez a legjobb "gyakorlás", másrészt a bizalom, hogy ennyien felkerestek és szerették a tortáimat és süteményeimet.
Pár torta:
Most pedig itt vagyunk, újabb ősz, újabb tanév, újabb kihívások és tervek, remények.
Ide kerül az aljára, de nekem ez is épp úgy fontos. Az olvasóim, követőim. Nekik köszönöm, hogy rá-rá kattintottak a blogra.
Holnap pedig új recept!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése